3.fejezet: Alku

A nyakam olyan tiszta volt, mintha egy babakendővel törölték volna le. Klaus ezerszer kultúráltabban étkezik, mint Stefan. Megrémített ez a látomás, még soha nem láttam ilyet, bár még vámpír se harapott meg így soha.
-    Begyógyítottam a sebeidet.
-    Köszönöm.
-    Fogok én még annyi fájdalmat okozni, hogy bánni fogod a hálálkodást.
Klaus lemászott rólam, megigazgatta az öltözékét, majd visszaült a karosszékébe. A száján ott vöröslött a vérem, de különösebbképp nem zavarta. Ha vámpírok tudnak így harapni, akkor miért tépnek? Nekik nem jobb, ha egy nő önként adja a vérét?
-    Honnan tudtad a nevem?
-    Legendák szólnak rólad.
-    Szívesen hallanék egyet.
-    Egy átokról szól az egyik.
-    A Nap és a Hold átka?
-    Nem, az amelyik leköti a farkas oldaladat.
-    Azt nemrég törtem meg.
Te jó ég, hisz akkor legyőzhetetlen! Hogyan engedhették a boszorkák, hogy egy őrült, legyőzhetetlen hibrid szabadon mászkáljon a világban? Olyan átkot kellett volna kitalálniuk, ami megtörhetetlen.
-    És hol van a többi Első?
-    Pihennek.
-    Nem hiányoznak?
-    Néha olyan, mintha itt lennének velem. És neked vannak testvéreid?
-    Egyke vagyok.
-    Hazug.
Mégis honnan a fenéből tudja, hogy hazudok? Ennyire nem lehetek átlátszó, hisz a faluban mindenki hitt nekem. Mondjuk több ezer év alatt kikupálódhat annyira az ember, hogy ne könnyen ejtsék pofára.
-    Tudtad, hogy ez az én szobám?
Ez már megmagyarázza, hogy milyért ilyen esztétikus. Klaus egy őrült, de van ízlése. Az ágyneműnek olyan illata van, mint neki, kellemes, férfias. Minden dologtól, ami hozzá kapcsolódik, undorodnom kéne, de ez az illat akkor is csodás, ha magához a Sátánhoz tartozik.
-    Elég nagy az ágy, elférünk rajta mindketten.
-    Aludjon veled a halál!
-    Félsz, hogy mit tennél?
-    Megölnélek álmodban.
-    Engem semmi nem öl meg.
-    Alszom a földön.
-    Tied lehet a szoba, én választottam másikat.
Ez annyira rá illett. Direkt húzza az ember idegeit, örömét látja abban, ha másokat bosszanthat. Ez nagyon gyerekes viselkedésre utal, pedig ő már igazán kinőhetett volna ebből.
-    Nincs mitől tartanod, kedves. Sosem nyúlnék hozzád.
-    Nem vagyok elég kívánatos a számodra?
-    Miért pazarolnám az időmet egy Trabantra, ha megkaphatok egy Ferrárit?
Akármennyire is utálom, mégis csak egy férfi, és bántó, hogy nem talál szépnek. Mondjuk, elég gyatrán nézhetek ki. Rám férne egy kiadós fürdő.
-    Hol találom a fürdőszobát?
-    A melletted lévő szoba. Ruhát találsz a komódban, és mikor végeztél egyél valamit, mert nem akarom, hogy a makacsságod miatt elhalálozz itt nekem.
Megfogadtam a tanácsát, és nem hálálkodtam, hanem csak kikaptam egy rövidgatyát, és egy pólót a szekrényből, és elindultam fürödni. A víz isteni volt, egy kiló kosz lejött rólam. Ezek után nem csodálom, hogy nem keltettem fel Klaus figyelmét. Egyáltalán miért kéne felkeltenem a figyelmét? Az a jó, ha észre se vesz. Akármilyen kedves álarcot ölt magára, ő akkor is romlott, és gonosz. Én csak egy báb vagyok, akit kénye-kedve szerint irányít, és nem fogom megadni neki azt az örömet, hogy behódolni lásson. Itt sarokba vagyok szorítva, nincs hová menekülnöm.
Lementem a konyhába, és szerencsére nem találkoztam Stefannal. Az a fiú egy gép volt, egy előre beprogramozott gyilkológép. Nekikezdtem a rántotta elkészítéséhez, békésen megpucoltam a hagymát, majd elkezdtem vágni, mikor Klaus megjelent. Az egyik kezével átkarolta a derekam, a másikkal pedig segített szeletelni.
-    Szeretek vágni. Olyan felemelő érzés, ahogy átszalad a kés a rostokon.
-    Beteg vagy.
-    Inkább szenvedélyes szakács, nem?
-    Őrült gyilkos.
Klaus halkan kuncogott a fülembe, a lehelete égette a bőröm. Nagyon édes pillanat lenne ez, ha egy másik férfi szorítana így magához. Klausnak ez ismét csak egy játék, csak szórakozik. Ráadásul egy késsel a kezében kicsit sem hasonlít egy hercegre.
-    Olasz vagy?
-    Nem. Miből gondoltad?
-    A főzésről eszembe jutott a pizza, onnan meg a… Mindegy. Megkönnyítenéd a dolgunkat, ha elmondanád honnan származol.
-    És mi van, ha nem akarom megkönnyíteni?
Pimasz voltam, amivel azért óvatosan kellett bánni, hisz Klaus nem volt hozzászokva ahhoz, hogy valaki ellentmondjon neki.
-    Nem hiányzik a családod?
-    Meghaltak.
-    Hazug.
-    Miből gondolod?
-    Farkas vagyok, megérzem, ha hazudnak.
Mégis hogyan hazudjak valakinek, akinek nem lehet hazudni? Ha pont ráérez a szárazásomra, és én meg nemmel válaszolok, akkor biztosan megérzi. Ideje felfedni néhány kártyát.
-    Magyar vagyok, a szüleimet pedig elvitték rabszolgának egy aranybányába.
-    Nem egy olyan férfi vitte el őket, akinek egy kígyó tetoválás volt az arcán?
-    De. Honnan tudtad?
Klaus elengedett, majd harsány nevetésben tőrt ki. Mikor befejezte a röhögést olyan elégedett, önelégült vigyort vágott, hogy az összes foga kivillant. Megijedtem ettől a mosolytól, ez nem jelenhet semmi jót. Ő már tud valamit, amit én még csak álmodni se merek.
-    Oh, szívem, az élet különös humorral rendelkezik. Tudom, hogy hol vannak a szüleid.
-    Honnan?
-    Enyém az a bánya, amibe vitték őket. Ha még élnek, akkor megtalálom őket.
Természetesen nem ingyen. Kössek üzletet vele? Adjam el a lelkem az Ördögnek? A szüleim élete fontosabb, mint az enyém, de mégis mit adhatnék én Klausnak?
-    Mit kérsz érte?
-    Először inkább tisztázzuk, hogy én mit adok neked. Elérem, hogy jobb életkörülmények között dolgozzanak, és személyes védelmet kapnak. Nem áll szándékomban elereszteni őket, de összehozhatok egy találkozót. Lenne pár kérdésem hozzájuk.
-    Mindent neked adok, amit csak tudok.
-    Információn kívül nincs szükségem tőled semmire. Holnap reggel indulunk.
-    Csak ketten?
-    Négyen.
-    Stefan, te, én…és?
-    Az öcsém.